ezanemmindegy blog, blogger - internetes napló

terá(pia)

  életkép(telenség)ek

Naptár 2006. Május 25.
« ÁprilisJúnius »
H K Sz Cs P Sz V
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31        
< 2005 2006. Május 2007 >
A blogon Keresés
Időjárás
időjárás
Vicc
Blog
Hohohohóóó! :-)
Utolsó bejegyzés: 2006.05.25. 22:04
Megtekintve: 2058
Komment (hozzászólás): 1
Blog TOP 20
1. Professional pro Blog 1568671
2. Playboys Blog 808457
3. Kárpátia Blog 365714
4. Balázs Pali Blog 260240
5. Kakashi Blog 242162
6. Márti Blog 232591
7. Ismerős Arcok Blog 199045
8. Krinya Blog 193911
9. Ossián Blog 193763
10. Bon Jovi Blog 179376
11. Edda Művek Blog 171783
12. Pokémon Go Blog 157338
13. Republic együttes Blog 154132
14. Leona Blog 140643
15. Szabó Dávid Blog 133310
16. Bikini együttes Blog 128638
17. Chrys Blog 118839
18. Kenny Blog 104524
19. kinga Blog 93251
20. Hello Blog 88021
 2006. Május 25. 22:04  Hohohohóóó! :-)
Megtekintve 2058 .

Hohohohóóó! :-)

Kedves (és azért változatlanul szent és sérthetetlen, bár néha érthetetlen :)) ProBlog!
Előző hozzászólásodra csak ennyit tudok reagálni: nincsen semmi probléma, így legalább volt mire fognom a hallgatásomat. :D

Ezerrel melóztam, éltem az életem, amit azért persze igyekeztem (ha már magamat nem sikerül) minél szebbé varázsolni. Szerencsére ehhez igen kellemetes segítőtársakra akadtam, két remek pasi is van az életemben, bár az egyik kicsit szőrős.eb.b, mint a másik.

Elmesélem legutóbbi hétvégénket, jó? Persze, ha nem, akkor is. :)

Mattyon voltunk ultistalálkozón. A helyről azt kell tudni, hogy nincs közel. Kicsit sem. (Pécstől még kb. 40 km a határ felé.) Viszont egy isteni lovaspanzióban lakoztunk, ott volt a mindenféle ereszd-el-a-hajamat akció is.

Már maga az út sem volt egyszerű, a sofőrünk nem egy bonyolult lélek, de a negyedik utastárs meglehetősen komplicírt női személy. Tehát nem volt véletlen, hogy én a lehető legaktívabban kivontam magam a társalgásból és elheveredtem hátul életem értelmének az ölében. Nem kell ám semmi rosszra gondolni :P, szimplán pihengettem.
Este ért a kellemetlen meglepetés...
Egy kedves sportárs az üdvözlőpusszantások lebonyolítása közepette közölte: köszönt minket a való világban.
Néztem rá bután, ez most mire vonatkozik, mire kifejtette: már csak 10 és 18 ágyas szobák vannak.
Mondtam neki nagy mellénnyel: hehe, az szar dolog lehet, főleg az ottlakóknak, de minket nem érint, me van nekünk tuti kis kétágyas lakosztályunk...
Nos, mellényem több számmal összement. Fel kellett ismernem a rideg tényt, biza az a beígért jó kis intim franciaágy csak az álmaimban létezik. De mit francia, kaptunk helyette emeletes gyerekágyakat, és hát persze, hogy 10 volt belőlük egy helyen... :(
A megrázkódtatásra gyorsan magamhoz kellett vennem egy kis házi mézest (neeem, nem süteményt :D), aztán még a helyi hasonló népbutító termékkel is koccintanom kellett... De legalább oldódott a sokkos állapotom és áttérhettem egy kis lazító borocskára. Hja, hamár villányi borvidék, akkor legyen!
Hááát... eszembe sem jutott, hogy a kimért bor még ilyen helyen sem garantáltan nekem való... Gyorsan áttértem a VBK-ra, azt elkezdtünk kártyálni. Mindkét dolog fontos, hisz kívül-belül be kellett melegíteni a másnapi kihívásokra. :D
Némi külső segítséggel (itattak, wazze!, nem kicsit) ez oly jól sikerült, hogy kénytelen voltam otthagyni 1 óra tájt a kártyapartnereimet az étteremben. A kedves (engem folyamatosan tukmáló) fiatalember (Élet már elment aludni) odáig vetemedett (biztos nem értette, miért nem dőltem még ki ennyi elfogyasztott -OH csoporttól), hogy egy kis mézest öntött a boroskólámba. Ekkor mondtam, köszönöm a lehetőséget, de ez már sok(k) nekem.
Szerencsémre kifelé ballagtamban észrevettem a teraszon egy másik, jóval szolidabb asztalközösséget (ahol volt ásványvíz is :D), úgyhogy némi pihenés céljából csatlakoztam hozzájuk, hátha ragad rám valami (a koszon kívül). Pár trükköt tanultam is tőlük, ebből is láccik, mennyire nem volt eredményes a boroskóláztató csóka tevékenysége. :2)
Laza negyed öt magasságáig hódoltunk Fortuna istenasszonynak, aztán elfogyott minden iható, kénytelenek voltunk nyugovóra térni.
Zord volt a másnapi (pontosabban aznapi) ébredés... Pedig lefekvéskor már semmi bajom nem volt, de reggel...
Ahhoz képest, hogy 9-kor kezdődött volna a verseny, sikerült negyed 10-kor kelnem. Már épp erősen kezdtem reménykedni, sikerül lemaradnom a nagy eseményről, de az istennek nem jött össze.
Úgyhogy hasogató fejjel és hullámzó gyomorral végigcsináltam a 10 kört (körönként 12 partival számoljatok, valamikor este 6 körül lett vége :().
Asszem az eredményt nem kell részleteznem, magam is meglepődtem, de nem lettem utolsó. Azon meg pláne, hogy olyanok kerültek a mezőny legvégére, akik előző este nem is ittak. :D
Viszont szerencsére három körül találtam magamnak egy Qurelint, utána már sokkal szebb lett a világ. Annyira jól lettem, hogy a reggel rendelt gyógyító célzatú boroskólámat végre meg tudtam inni és később még egy söröcske is lecsúszott. :)
Este volt nagy dínom-dánom, vegyespöri vacsora, zenekar (annak csúfolták azt két szintetizátoros muksót, akik nem kevés pénzért klampíroztak a szintetizátoraikon, miközben hamis hangon felismerhetetlen nóta-szerű hangokat adtak ki magukból), jó hangulat.
De mivel az előző nap negatív hatása nem múlt el nyomtalanul, megadóan elvonultam apjukkal már 11-kor csicsikálni.
Ekkorra már szinte magunkon kívül voltunk a kétágyon alvás állapotától. Összevackoltunk... Nah! Azt csak mellékesen említem, hogy az az úttörőknek (vagy mai napság cserkészeknek) készült emeles ágyszerű képződmény nem igazán alkalmas semmire... Most csak arra gondolok, hogy szegény csöppöm a maga két méterével kicsit lelógott róla. Egyebek nem történtek (nem is történhettek), tekintettel a többi sok ember jelenlététre. De ez már a mazochizmus csúcsa volt, összebújva aluszkálni, tudva, nem történhet semmi... Pedig gondolatok kószáltak, jöttek-mentek. Nem is bírtam sokáig és áthelyeztem korpuszomat a saját ágyikómra.
Elaludni persze nem bírtam jódarabig (előző este azért arra jó volt az elfogyasztott bormennyiség, hogy ilyen problémáim ne legyenek), úgyhogy élvezhettem a velünk alvó csemete (egy sporttársunk tizenegynéhány éves! fiacskájának) félálomban lezajló beszélgetését az édesanyjával.
Hááát... Nemtom, mennyire volt ébren a gyermek, de folyamatosan jajongott, hogy ő fél és szólongatta a mamáját... aki időnként megnyugtatónak szánt hangon válaszolgatott, de az eszébe sem jutott, hogy odafeküdjön a fiacskája mellé...
Azért valahogy eljöttek értem az álommanók...
A vasárnap remek jól telt, kora estig kártyáztunk, közben ettünk-ittunk, sikerült hazafelé-fuvart találnunk (a mi sofőrünk már déltájban elindult vissza, de nekünk akkor még nem akaródzott ez), szóval (majdnem) minden kerek volt.
Ami nem volt az, az egy lényegében baromira egyszerű és könnyen megoldható probléma: már veszettül kívántuk egymást.
Dehát kedvesem minden áron otthon akart aludni, úgyhogy hétfőig el kellett napolnunk a kérdést. :(

Már csak pár dologra akarok kitérni.

Az egyik a hely, ahol voltunk.
Valami fantasztikusat képzeljetek el. Igényes (nyugati vendégek!) szállások (persze most nem pont a mienkre gondolok, de láttuk azt a jót is, amiből kimaradtunk), ínyenc kaják, olcsó árak. De ez még drágábbért is megérte volna. Horgásztó a panziótól 50 méterre, körülöttünk csend, béke, nyugalom. A lábunk között kiskacsák és pipikék kavirnyálnak, az istállóban gyöngyörű nyihahák... Volt ott csacsi meg póniló, egész nap kiabált a páva... Hajj, de bírtam volna még maradni (csak persze egy kétágyas - egye fene, egy is elég lett volna :P - szobában).

A másik egy vicces dolog. Hazafelé a kocsiban fűztem apát, hogy ugyanmá, aludjon aznap is nálam. Erre fel megkérdezte a társaságunkban utazó másik páros hölgytagja (nagy arc, és nem szívbajos típus), hogy miért is nem lakunk mi még együtt.
Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak ami úgy eszembe jutott: a drágámnak közelebb van Pécelről (ahol lakik) a munkahelye, meghogy oda jár aikidózni is (mármint Pécelre). Erre az ember kifejtette, hogy tulajdonképpen csak negyedórányi a két út közötti különbség, és egyébként meg ő szokott Pesten is edzeni... Néztem furcsán: most mi van? Teljesen úgy hangzott, mintha az összeköltözés gondolata nem állna tőle távol...
Sajna nem tudtuk frissiben megbeszélni a dolgot (mivel csak nem akart nálam :(), de elgondolkodtam az ötleten.
És igazából a félelmeimen kívül egyetlen nyomós érvem szól ellene (viszont az nem elhanyagolható a jelen helyzetben), méghozzá az, hogy mindketten meglehetőst magunknak való emberkék vagyunk, így az én kis egyszobás lakásom nem túl ideális együttélési szempontból, hiszen adott hangulatunkban nem tudunk félrevonulni.
Ezt el is mondtam másnap Életnek. Mert muszáj volt visszatérni a témára, annyira birizgálták a csőrömet az előző napi mondatai. És úgy vettem ki a beszélgetésünkből, hogy ő szívesen összeköltözne velem, de nem erőlteti.

Hinnye. Most akkor lehet, hogy a nem is túl távoli jövőben keresnünk kell egy kétszobás albérletet? :D
Megosztás

1. zsmaci írta ...   zsmacikukacfreemail.hu 
Szia drága Kishugom! Azér' jó hogy vannak illlyen blogdolgok, legalább kicsit megismerem az életedet:))) Az ember leél lassan 30 évet a hugicája mellett és nem is tudja, milyen kis ügyi a tesója. Írj sokkkat, bontakoztasd ki a tehetségedet. Mert van. Puszmákol a Nővérkéd.
Óra
Az én Profilom
név Név
Születés
email
MSN MSN
ICQ
ICQ
yahoo Yahoo
film
Film
zene Zene
könyv Könyv
Nap mondása
"A tisztesség az, amikor akkor is a jót csinálod amikor senki nem néz téged."
\Jim Stovall\
Admin
Belépés
Legyen saját blogod !
Regisztráció
Jelenleg 274 Regisztrált Blog
Keresők
Reklám-Csere Kereső
Google
Blog Partner
Álom Rendezvényszervezés
HQ Web
Reklám-Csere
Randi START
Server Data Hosting
Webcim.info
Videók TOP


életkép(telenség)ek
ezanemmindegy rss ezanemmindegy sitemap ezanemmindegy auto ping blogpipe
Buy Websites For Sale - Sell Domains

webcim.info Google Backlinks - SEO
Minden jog fenntartva - MIDNI 2005-2018 - internetes napló - blogger (problog)
professional pro blog - online free blogger - internetes napló - weblog - blogírás - video
ha mire magamat ezanemmindegy persze nem azért már hallgatásomat fognom blogger így igyekeztem volt legalább amit melóztam blog dezerrel éltem

Betöltési Idő : 0,049401 sec. Oldalletöltés :193912
pagepeeker