Elnézést a szubjektivitásért, de elsősorban azért, mert én szeretem. Nem fogok rátérni a történetére, se a készítésének részleteire, egyrészt azért , mert nem értek hozzá, másrészt pedig azt bárhol megtalálhatod (pl. itt: http://www.foltnet.hu/cybeersite/buzasor.htm).

Másodsorban azért, mert a múlt szombati sörözésnél már szereztem neki néhány rajongót, és gondoltam, ha ez ennyire könnyen megy, akkor megpróbálom folytatni a hívek toborzását, hátha valamelyik sörgyár megjutalmaz lelkes PR tevékenységemért. :-P

Az úgy történt, hogy bár a Szlovák sörözőben ültük körül az asztalt, és e helyen ugye mi más lett volna csapolva, mint jóféle Zlaty Bazant (Aranyfácán), én voltam oly bátor és a nagy melegre való tekintettel kitartottam (egyik) kedvenc sörféleségemnél, a Weissbiernél (névmagyarázat: lásd a fenti linkben). Bár csak üveges változatban volt, de arról legalább tudjuk, hogy nem kontárkodnak bele... Nem is bántam meg, hamarosan elém került (a neki dukáló búzasörös korsóban) a csodálatos, gyöngyözően habzó, ízléses (bár sajnálatosan kicsike-vékonyka) citromkarikával díszített szűretlen Edelweissom (http://www.edelweiss.hu). Az este folyamán elfogyasztottam még ebből a nedűből két további egységet, és valószínűleg ezt olyan roppant élvezettel az arcomon tehettem, hogy sikerült két delikvenst megfertőznöm. Pedig először furcsán nézték, amikor a dekorációs citromkarikát kímélet nélkül belefacsartam a sörbe (kicsi ment csak a körülöttem ülőkre, bocska, az ilyesmi előfordulhat, pláne velem :-o), de amikor megszagoltattam velük az eredményt, akkor az orruk azt mondta, ez már döfi. Aztán amikor látták, hogy a második korsó után is mély áhítattal kortyolgatok, nem bírtak magukkal, és a következő körben ők is azt rendeltek (innentől kezdve már a távolabb elhelyezkedő asztaltársaság-tagok is törölgethették az arcukat, hiába, három ember más messzebbre facsar :-D). És ami a lényeg: az első kóstolás után (de a korsó "kivégeztével" is) határozottan egyetértettek a véleményemmel: ez bizony finom, a szó legmélyebb értelmében (nem "elég jó", "elmegy", "megiható", "egynek nem rossz", hanem "isteni", "fantasztikus", "kérekmégsokat" :-), természetesen ez utóbbi megjegyzések a megfelelő hangszínnel, mélyről jövő sóhajtások kíséretében értendőek :-o).

Ha valaki közületek, kedves Olvasók, még szintén abban a (szerintem tarthatatlan :-D) állapotban leledzik, hogy még nem próbálta ki az élvezeteknek ezt a csúcskategóriás változatát, javaslom, használja a következő útmutatót:
Nagy melegben a városban (vagy nyaralóhelyen) egy hosszabb séta után keress egy szimpatikus vendéglátóipari becsületsüllyesztő egységet, természetesen lehetőleg jobbfélét, amelyikről ránézésre feltételezheted, hogy rendelkezik a búzasör fogyasztásához szükséges kellékekkel. (Nem kell valami sok csillagos helyre gondolni, manapság már egy önmagára valamit is adó közepes kocsmában kapható búzasör, általában üveges Edelweisst szoktak ilyen helyeken 5-600 forintért kínálni.) Ha sikerrel jártál, akkor dőlj hátra a székeden, gondold végig gyorsan a mögötted álló napi fáradalmakat, majd nézz magad elé az asztalra, ahol a következőket kell látnod: búzasörös üveg teli állapotában, búzasörös korsó tisztán és üresen, egy kistányérra odakészített citromcikk (nem hajszálvékony karika, hanem akár egy teljes negyed) és a rizsestálka. (Innen az én egyéni változatom következik, ahány helyen olvasol erről, annyi változatot fogsz találni.)
Az üveget enyhe csuklómozdulattal megdöntve, nagyon óvatosan, lassan töltsd át a tartalmát a korsóba. Vigyázz, mert sokkal jobban habzik az egyéb fehér söröknél (a barnáról már nem is beszélve)! Amikor már csak 1-2 ujjnyi van az üvegben, tarts egy kis pihenőt, várd meg, míg a korsóban keletkezett hab lecsendesedik. Ha ez megvan, akkor körkörös mozdulattal rázd össze az üvegben a folyadékot, és egy lendületes mozdulattal zuttyintsd át a korsóba a maradékot (nehogy kifröccsenjen, minden cseppjéért kár!). Erre akkor van szükség, ha (igazi ínyencként) szűretlen búzasört rendeltél (és miért is tettél volna másként?!), és nem szeretnéd, hogy a rost és egyéb nyalánkságok az üvegben maradjanak (pocakban a helyük!). Miután ezen túl vagy, facsarj a citromgerezdből némi levet a sörödbe (ízlésed függvényében aszerint, mennyire kedveled a fanyarkás mellékízeket - én a kihozható maximumot szoktam), majd a citromgerezd szélét mártsd bele a rizsestálkába (figyelj rá, hogy 3-5 szemnél ne tapadjon hozzá több rizs, mert különben annyi hab fog képződni, hogy kifut a korsóból), és kecses mozdulattal dobd bele a sörbe. Pár másodpercig gyönyörködj a gyöngyöző habzásban, után nyugodt szívvel kóstold meg e remekművet. Hé, az első korty(ok) után illik elégedetten felsóhajtani! :-)))

Természetesen a hozzávalókat otthonra is beszerezheted (olcsóbban is fogsz kijönni, mivel a feljebb emlegettet márka boltban 250-300 forint körüli áron kapható), és akkor az élményt tovább fokozhatod az általad választott zenei aláfestés alkalmazásával (valami színvonalas, de "könnyen emészthető"-t ajánlok, a búzasör nem passzol igazán tartalmas műfajokhoz).
Mindenkinek sok sikert a búzasör kipróbálásához, aki megteszi, legyen olyan kedves és jelezzen vissza, kíváncsi vagyok a véleményekre. Egészségetekre! :-)))
Megosztás